Szigetvár

Szigetvár a dél-dunántúli régióban található, a Zselic dombos nyúlványai és a déli síkvidék találkozási helye. A város közúton a főváros és Barcs felől a 6-os, Kaposvár irányából pedig a 67-es főúton közelíthető meg. Pécstől, Európa kulturális fővárosától, mintegy 35 km-re található.

Az Almás-patak árterületének ez a része évezredek óta lakott volt, melyen mindenkor fontos út haladt át, s ezen a vizenyős területen telepedtek meg elődeink. A kutatók a keltákat leigázó rómaiak Limosa nevű települését sejtik a környéken. A honfoglalás korában Botond törzse élt errefelé. Egyes kutatók szerint a városias település kialakulása szerzetesrendi szervező tevékenységnek is köszönhető. A XV. századra már középkori várossá alakult.

A mai vár területét, a várostól északra fekvő szigetet egy kisnemesi család birtokolhatta, amelynek első ismert tagját, Szigethi Anthimiust vélik a vár alapítójának. Egyik utóda, Szigethi Oswald a XV. század első harmadában háromemeletes téglatornyot építtetett, amely a lovagvár magjául szolgált. 1473-ban a Gara család, majd az enyingi Török család birtokában volt a környék. A mohácsi csata után Szigetvár rendkívül jelentős végvár lett. Miután 1541-ben a törökök elfogták Török Bálintot, Szigetvár 1543-ban I. Ferdinánd király tulajdonába került, így királyi végvárrá vált. A török támadások ellensúlyozására korszerű erőddé építették át a várat. Zrínyi Miklós egykori horvát bán majd dunántúli főkapitány 1561-ben lett Szigetvár védelmének irányítója. A vár 1566-os elfoglalása után a törökök a város magyar lakosságát elhurcolták vagy elűzték. A török terjeszkedésével Szigetvárnak egyre nagyobb katonai és közigazgatási szerep jutott. A mai Baranya megye területén itt tartott legtovább a török uralom, s 1689 februárjában is csak a várvédők kiéheztetésével és szabad elvonulásuk árán foglalták el Vecchi ezredes csapatai.

A megváltozott haditechnika miatt a XVIII. század közepére Szigetvár elvesztette hadászati jelentőségét. Mária Terézia eladományozta a várost, a lakosságot jobbágysorba juttatva. Később a vár is földesúri kézbe került, birtokosai között volt Szily Ádám, Tolnai Festetich Lajos, a Wenckheim és az Andrássy család.

A XIX. század végén a Pécs-Barcs vasútvonal megépítése után a város bekapcsolódhatott az ország vérkeringésébe. Megalakultak a nagyüzemei: 1881-ben a gőzmalom, 1884-ben a cipőgyár, 1937-ben a konzervgyár. Az évszázados fejlődésnek köszönhetően az egykori hősi helytállás 400. évfordulóján, 1966-ban Szigetvár megkapta a városi rangot.

Az Országgyűlés 2011-ben - Szigetvár védőinek tántoríthatatlan bátorságáért, a hazaszeretetből és áldozatvállalásból való példamutatásért - Szigetvár városnak a „Leghősiesebb város”(„Civitas Invicta”) címet adományozta, így emlékezve az 1566-os ostrom idején a várat védő katonák, és gróf Zrínyi Miklós hősies tetteire.